Mennyire okosak az alpakák? Amit a kognitív kutatás és a tréning megmutat

A legfontosabb vizsgálatok egy pillantással

Ha sietsz, itt megtalálod a fő eredményeket. Utána részletesen kitérek a tréningre, a kezelésre és a terápia kérdésére.

Mennyire okosak az alpakák? A kerülőút-teszt választ ad

Az A-nem-B teszt a kognitív kutatás klasszikusa. Az állat előbb megtanulja, hogy egy célt egy bizonyos kerülőúton érjen el. Ha a célt aztán látható módon új helyre teszik, sok állat visszaesik a régi mintába, és először a begyakorolt úton halad tovább. Ezt nevezik perszeverációs hibának, vagyis a megszokotthoz való ragaszkodásnak, noha az aktuális információ ellentmond neki.

Egy 51 alpakával végzett tesztben pontosan ez nem történt meg. Egyetlen állat sem követett el perszeverációs hibát, miközben a kutyák, lovak, szamarak és öszvérek ugyanebben a tesztben jóval gyakrabban ragadnak le a régi útvonalnál. Arra a kérdésre, hogy mennyire intelligensek valójában az alpakák, ez erős jelzés: az állatok gyorsan hozzáigazítják viselkedésüket az új információhoz, ahelyett hogy makacsul ragaszkodnának a megszokotthoz. A viselkedéskutatásban pontosan ezt írják le jó impulzuskontrollként.

A lámák tanulnak másoktól: megfigyelés útján

Hogy az állatok tanulnak-e másoktól pusztán úgy, hogy figyelik őket, a viselkedéskutatás legizgalmasabb kérdései közé tartozik. A lámáknál pontosan ezt vizsgálták: 30 állat kapott egy kerülőút-feladatot, három csoportra osztva. Az egyik csoport előzőleg egy embert figyelt, aki megoldotta a feladatot, a második egy fajtársat, a harmadik semmilyen bemutatást nem kapott.

Az eredmény egyértelmű volt. Emberi bemutatás után 10 lámából 7 oldotta meg a feladatot, fajtárs bemutatása után 10-ből 6. Bármilyen bemutatás nélkül csak 10-ből 2 járt sikerrel. A megfigyeléses tanulás a lámáknál tehát mindkét csatornán működik, az embertől ugyanúgy, mint a fajtárstól. A lámák intelligenciájára ez az egyik legvilágosabb eddig vizsgált bizonyíték.

Miről ismerik fel egymást az alpakák: a hang

Az alpakák sokat kommunikálnak egy halk zümmögéssel, az úgynevezett hummal. Bioakusztikai elemzések azt mutatják, hogy ez a zümmögés egyéni jegyeket hordoz, minden állat kicsit másképp hangzik a gyakorlott fülnek, és az algoritmusoknak is. Egy kizárólag hangadatokat elemző osztályozó az esetek 71 százalékában a hívásokat helyesen rendelte a megfelelő állathoz.

Az alpakák így valószínűleg a hangjukról is felismerik egymást, szemkontaktus nélkül is. A csorda szempontjából ez nem mellékes részlet, hanem arra utal, hogy a társas rendszerük jóval gazdagabb, mint amit az állatok nyugodt fellépése elsőre sejtet.

Minden állatnak saját jelleme van

Aki több alpakát tart, hamar észreveszi: vannak kíváncsiak és visszahúzódók, nyugodtak és ijedősek. Ez nem képzelődés. Egy 44 alpakával végzett tesztben stabil, egyéni viselkedésbeli különbségek mutatkoztak. A nőstények átlagosan reaktívabban viselkedtek a hímeknél, és az állatok 67 százaléka a csordától való rövid elválasztáskor csak csekély izgalmat mutatott.

A gyakorlatban ez azt jelenti: egy tréningmódszer, amely az egyik állatnál azonnal működik, a másiknál sokkal tovább tarthat, kortól és tapasztalattól függetlenül. Az alpakák viselkedését nem lehet egy kalap alá venni.

Alpakák tréningje: szelídséggel, nem erővel

Az alpakák és a lámák menekülő és távolságtartó állatok, nem született ölbeli kedvencek. Már apró, szokatlan mozdulatok vagy hangok miatt is távolabb húzódnak, és a tulajdonképpen kutyákra vagy lovakra kidolgozott módszerekkel csak lassan és vonakodva tanulnak. Különösen nem szeretik, ha a fejükhöz, az orrlyukukhoz, a szemükhöz és a fülükhöz, valamint a lábukhoz nyúlnak, mert éppen ezek a testrészek biztosítják a menekülés lehetőségét.

A jó tréning inkább a csordán belüli kommunikációt utánozza, ahol a rangsor kérdéseit nyakbirkózással vagy köpéssel tisztázzák, nem nyers erővel. Öt alapelem bizonyult ehhez teherbírónak:

• Figyelem
• Bizalom
• Tisztelet
• Egyértelműség
• Következetesség

A jutalomfalatokról ilyenkor tudatosan lemondanak. A kézből etetés felborítja a rangsort, és még fel is erősítheti a köpködést. Van egy kedvező időablak is: az első életév utolsó harmadában, amikor a fiatal állatok leválnak az anyjukról, különösen könnyen tanulnak, és ez gyakorlati szempontból egyben a szokásos eladási életkor is. Aki kihasználja ezt az ablakot, gyakran mérsékelt ráfordítással eléri a célját: az alapképzés nagyjából három óra alatt elvégezhető, több napra elosztva. A lámákat általában valamivel könnyebben tréningezhetőnek tartják az alpakáknál, mert évezredeken át nyugodtabb természetre szelektálták őket. Ha az alpakák lámák társaságában nőnek fel, érezhetően gyorsabban megtanulják, mit várnak tőlük.

Minden tréningalkalom pozitívan érjen véget. Ha egy gyakorlat nem sikerül, inkább lépj vissza egyet, és zárd egy olyan feladattal, amelyet az állat már biztosan tud; csak akkor engedd el, amikor láthatóan ellazult. A testtartással sok minden irányítható: ha az állat bal oldalán, vállmagasságban állsz, egy enyhe balra fordulás elindítja az előrehaladást, egy jobbra fordulás a hátrálást. A helytelen kötőfékezés, például a fül megragadása vagy több ember általi erőszakos lefogás viszont maradandó károkat okozhat, amelyekkel még a későbbi tulajdonosoknak is meggyűlik a bajuk.

Klikkeres tréning és a catch pen

Hogy a szelíd tréning valóban hoz eredményt, azt egy olyan vizsgálat mutatja, amely a kis nyomással járó tréningmódszereket közvetlenül a mindennapi kezeléssel vetette össze. Azok az állatok, amelyeket a TTeam/Camelidynamics rendszer nem averzív módszereivel tréningeztek, utána szignifikánsan könnyebben voltak vezethetők. Fordítva, a tartók negatív alapállása, vagyis a türelmetlenség vagy a frusztráció a bánásmódban, több köpéssel, rúgással és harapással járt együtt.

A Marty McGee Bennett által kidolgozott Camelidynamics rendszer tudatosan az együttműködésre épít a lefogás helyett: az egyensúly, az emelőhatás és a választási lehetőségek helyettesítik a nyers erőt. Egy kicsi, áttekinthető befogókarám, a catch pen további stresszt vesz le. Az alpakák klikkeres tréningje még egy lépéssel tovább megy: az állatok megtanulnak önként bemenni erre a területre, mert valami pozitívval kötik össze, ahelyett hogy beterelnék őket.

Kezelés, amely mérhetően csökkenti a stresszt

Bizonyos rutinok nem kerülhetők el, de különbözőképpen alakíthatók. Az évenkénti nyírás például igazoltan stresszt vált ki, ami a kortizol stresszhormon nyálban és bélsárban mért emelkedésén látszik. Az is számít, hogyan rögzítik az állatot: állva rögzíteni kevésbé stresszes, mint lefektetni vagy billenőasztalra tenni.

A mindennapokra nézve ez azt jelenti: a módszer majdnem annyit számít, mint a gyakoriság. Aki a kezelésnél nyugalomra, választási lehetőségekre és kevés kényszerre épít, csökkenti az akut stresszt, és az állat a következő alkalommal együttműködőbb lesz.

Alpakák terápiás állatként: mit mondanak valójában a kutatások

Kevés témát kötnek olyan gyakran az alpakákhoz, mint az állatasszisztált terápiát, ennek megfelelően gyakran keringenek képek idősotthonokban vagy iskolákban tett alpakalátogatásokról. A tudományos alap azonban vékony. Lényegében egyetlen régebbi, lektorált tanulmány létezik, amely autista gyermekeknél több nyelvhasználatot és több társas interakciót figyelt meg az alpakákkal való találkozások során. Olyan megbízható kortizol- vagy hosszú távú adatok, amelyek valódi terápiás hatást támasztanának alá a teveféléknél, eddig nagyrészt hiányoznak.

Ehhez jön, hogy nem minden állat alkalmas erre a munkára. Anekdotikusnak tekintendő gyakorlati adatok szerint csak nagyjából minden 15 lámából egy és minden 75 alpakából egy rendelkezik azzal az önbizalommal és nyugalommal, amely idegen emberekkel való, szokatlan helyzetekben történő kapcsolathoz kell. Aki terápiás vagy pedagógiai célra szeretne alpakákat alkalmazni, tegye ezt reális elvárásokkal, és annak tudatában, hogy a kutatás ezen a téren még a kezdeteknél tart.